Megint Kate-nél vagyok.
Nyár van, baromi jó idő. Olyan igazi sütögetős, kiülős, napozós, punnyadós idő. Már itt van mindenki, az egész család. Kate szülei, a testvére és a férje, a nagynénémék, mindenki.
Tom-mal belépünk a kapun. 16 éve ismerem, ő a legjobb barátom. Mindent eltudok neki mondani, és ő mindig ott állt mellettem, tanított és segített. 16 év után jöttünk össze. A nagy barátságból nagy szerelem lett. Jól kijövünk, jól megvagyunk egymással. Teljes a harmónia, amin nem is csodálkozom, mert egy elmélet szerint ő a második ikerlángom. Tomot már mindenki ismeri, pár héttel ezelőtt voltunk a nagynénéméknél. Meglepően jól kijön a nagynéném, Sarah férjével. Kedvelik egymást. Azt hiszem azért, mert Tom korán vesztette el az apukáját, és egyfajta apát lát Lawrence-ben.
Ahogy közeledünk a kertben a többiekhez, furcsa érzés fog el. Nem értem. Ránézek Tomra, de nem tőle jön. Épp hogy oda érünk a többiekhez, hogy köszönjünk nekik, a háttérben meglátom Tony-t. Hát ő volt az. Tőle jön az érzés. Egy pillanatra ránézek és már fordulok is el. Nem foglalkozom vele, nem érdekel. Tony totálisan lecsúszott, függő lett. Először csak füvezett, aztán rászokott a keményebb dolgokra. Most is látszik a fején, hogy szét van csapva. Mellette ott ül hű cimborája, David. Az se ezen a bolygón jár.
Kate jön ki a házból, messziről látom, hogy majd' felrobban a méregtől. Gondolom Tony és David csapta ki a biztosítékot. Megint. Kisvártatva kilép a házból egy nő. Rossz érzésem van, ahogy belenézek a szemébe. Nincs jó kisugárzása. Ez a nő számító. Süt róla, hogy érdek nélkül nem tesz semmit. Ő sem józan. Oda jön, bemutatkozik - Charlotte-nak hívják -, miközben mi Kate-el egymásra nézünk és tudjuk mi a helyzet. A nő leül Tony mellé, és mint egy tizenéves fruska elkezd viháncolni. Tök gáz a csaj. Ahogy végig nézek a többiek arcán, mindenki csak a szemét forgatja. Ránézek Tomra, ő meg rám. Pillantása mindent elárul. John jön, Kate férje, Phil-el, Kate apjával a bográcsban rotyogó étellel foglalatoskodnak. Mindketten élvezik, hogy ők a szakácsok.
Ahogy múlik az idő, és fogynak a sörök, mindenkinek jó kedve lesz. Tony-t és a csaját mindenki kerüli, valahogy nem passzolnak a társaságba. Bemegyek a házba Kate-hez, ott nyugi van, tudunk egy kicsit beszélgetni kettesben. Kate éppen Gretit, a kislányát eteti. Látom, még mindig dühös.
- Mi a baj? - kérdem Kate-től.
- Basszus a tökömnek kellett ezeknek ide jönniük. Direkt kértem John-t, mondja meg nekik, hogy ez a hétvége nem jó. De ez a két idióta egyszer csak beállított a csajjal tegnap este. Tony-t sem értem. Oké, hogy John a legjobb barátja, de basszus idehozza ezt a nőt? Ezen a hétvégén a családommal akartunk lenni, nem ezzel a két majommal. És persze szétcsapták a fejüket, a nő meg egy katasztrófa.
Hagyom hogy Kate kitombolja magát, mert egyetértek vele, és inkább nekem dühöngjön, mi úgyis egy húron pendülünk.
- Én is Tommal jöttem... - jegyzem meg halkan.
- Igen, de az más. Te megkérdezted, hogy nem baj, ha jön ő is. De ezek ideállítottak tegnap este csak úgy, mintha az lenne a legtermészetesebb dolog. Tony reggel 8-kor pálinkával, meg fűvel kezdte a napot, és azt várja közben, hogy én meg kiszolgáljam. Emily meg Brandon is itt van Samuel-el. Sam még csak 3 éves. Ezek meg szanaszét hagyják a szarjaikat. Mi lesz, ha Sam lenyeli valamelyiket? Rohanhatunk a kórházba vele. Idióták. Ez a nő is... Van vagy 50 éves. És Tony-nak pont ez kell?? Egy ilyen nő?
- De ezzel nem tudsz mit csinálni, ez Tony döntése volt.
- De basszus ez a nő úgy flangál itt a házban, mintha szállodában lenne. Reggel már kiosztottam, mert itt gyújtott rá a konyhában, miközben Gretit etettem. Mondtam neki, hogy egyenlőre ez az én házam, ha nem tudja elfogadni, hogy ebben a házban nincs dohányzás, akkor fogja a cókmókját és takarodjon.
- Nem tudom mi van Tony-val. Én nem ilyennek ismertem meg.
- Én sem. Azóta ilyen, hogy szakított veled. Totál mélyzuhanásban van a gyerek.
- Na de az is az ő döntése volt.
- Azt hiszem megbánta.
- Volt rá ezeregy alkalma, hogy helyre hozza és nem tette. Én ezt lezártam. Ikerláng ide, vagy oda, nem tudok vele mit kezdeni. Ő döntött így, akkor most ne sírjon a szája. Mikor megláttam, rosszul lettem tőle.
Épp folytatnám, mikor hangos kiabálásra kapjuk fel a fejünket. Kintről jön. Mire az ajtóhoz érünk megdöbbentő látvány fogad. Tony Tommal verekszik. Phil, David, Brandon és John próbálják őket szétszedni. Nem sok sikerrel. A két fiú csak püföli egymást, mit két kiskakas.
Odarohanok én is. Tomot féltem, mert tudom ez az őrült Tony harcművészetet tanult, simán kinézem belőle, hogy nem tudja kontrollálni a tetteit, még a végén Tom megsérül. Kihasználom azt a röpke pillanatot, hogy a két fiú eltávolodik egymástól, és közéjük állok. Tony éppen ütne, de ahogy meglát, meg áll a keze a levegőben. Most rajtam a sor. Érzem, ahogy a harag gyűlik a gyomromban és épp kitörni készül. Két pillanattal később már ütök én is. Neki esem Tony-nak, és a reakcióm annyira meglepő számára, hogy elveszti az egyensúlyát és elesik.
- Mi a franc bajod van neked?!?!?! Teljesen megvesztél?!?! - üvöltök vele, a dühtől nem is látom rendesen. - Esküszöm, Te nem vagy normális!! Miért nem takarodsz már el az életemből?!?!?!
Csak nézek rá dühösen, ő pedig néz vissza rám. Bármennyire is csapta szét a fejét, csak a szomorúság van a szemében. Elfordulok tőle, ott hagyom a földön, érdekel is engem, hogy mi van vele. Tom-hoz fordulok, ő jobban érdekel - felrepedt a szája, de semmi komoly. Abban a pillanatban, ahogy Tom keze hozzám ér, hogy átöleljen, elfelejtem Tony-t és megszűnik a világ. Tudom, hogy jól választottam, hogy Tom mellett mindig biztonságban leszek. De akkor a szívem miért húz mégis Tony felé?
Jó pár órával később a terasz lépcsőjén ülök és figyelem a társaságot, kezemben a fényképezőgépem. Szeretem az ellopott pillanatokat. Amikor az emberek nem látják, nem tudják, hogy fényképezem őket. Akkor vannak az igazi érzelmek az arcokon. Az egyik kezemben cigaretta, a másikban a gépem. Az elkészült képeket nézegetem. Egyszer csak megjelenik Tony.
- Ide ülhetek? - kérdi félve.
- Nagy fiú vagy már, azt csinálsz amit akarsz. - válaszolom neki kissé unottan, fel sem pillantok a gépből. A szívem majd' kiugrik a helyéről. Mi ez már megint???
- Szeretnék bocsánatot kérni. Hülye voltam. - Ránézek. Odabenn minden lángokban áll. Nehéz megállni, hogy ne ugorjak a nyakába. Ahogy belenézek a szemébe a drogoknak nyoma sincs, rég kitisztult a feje. Csak a szomorúság süt a szeméből. Sajnálom, hogy ez a csupaszív fiú, aki sokkal jobb sorsra érdemes, így elcseszte az életét. Szerettem volna neki segíteni, megadni neki mindent, hogy boldog legyen, de ő nem kért belőle, sem belőlem.
- Nem tőlem kell bocsánatot kérned, hanem mindenki mástól. Kate-től, John-tól, Tom-tól... az ő napjukat tetted tönkre, nem az enyémet.
- Tudom, Tőlük már bocsánatot kértem.
- Akkor? Mit akarsz?
- Csak gondoltam beszélgetünk egy kicsit.
- Én már nem akarok veled beszélgetni Tony. Mindent, ami kettőnk között volt, vagy ami lehetett volna, szétbarmoltál. Menj, beszélgess a csajoddal.
- Ő már elment. Szakítottunk. - Most tűnik fel, hogy az örökké viháncoló Charlotte egy ideje eltűnt. - Látta, hogy hogyan nézek rád, és a verekedés után elment.
- Én ezzel nem tudok mit kezdeni. Ez a Te döntésed volt, neked nem kellett. Elfogadtam és lezártam. De ne aggódj. Rengeteg olyan nő van a világon, akivel tök jókat lehet füvezni. Majd jön egy másik.
A cigi elfogyott, a képeket végig néztem. Nem tudok mit mondani neki. Csak ülünk egymás mellett a teraszlépcsőn és nem szólunk egymáshoz.
Nincs már mit mondani.
