Közel két hete egy ismerősömön keresztül megismertem egy fiút - mit fiú. Kész pasi, idősebb nálam, de nem is ez a lényeg.
Én csak Varázslónak hívom, amit rendre szerényen elhárít. Sámánoktól és táltosoktól tanult és elképesztő tudása van, az energiákról, amiket használ nem is beszélve. Én a reiki tudásommal és a lélekbe látásommal zöldfülű padavan vagyok hozzá képest.
Tényleg.
Azzal, hogy belépett az életembe, hihetetlen energiákat indított el. Néha csak pislogok. És persze megjött az első történet is róla, valahonnan egy másik dimenzióból. A történetekben az Ethan nevet kapta.

A történetnek nincsen eleje.
Nem tudom hol kezdődik, milyen nap van, hány év telt el azóta, hogy Tony-t nem láttam, mint ahogy azt sem tudom, hogy milyen apropóból kerültem Kate-ékhez, de gondolom nem is lényeges.
Az új házukban vagyunk, kora nyár van, hétágra süt a Nap. Greti már bőven elmúlt 1 éves, az apjával hancúroznak a kertben. Éppen pitypangokat szednek. Kate meg én a konyhában főzőcskézünk. Tony, David és Ethan a teraszon cigiznek és beszélgetnek. Olyan igazi falusi idill a látkép. Minden hepi.
Régen láttam Tony-t. Miután szakított Charlotte-al, összekeveredett valami Rachel-el. Nem voltak jó energiái a lánynak, fújtam rá rendesen, de végül is nem tudtam mit tenni. Tony elvette feleségül, mert jött a gyerek. Hogy ennek a történetnek mi lett a vége, nem tudom, most nincs itt Rachel, nem is beszélnek róla, Tony ujján pedig nem fityeg a gyűrű. Nem kérdeztem Kate-et, nem érdekel, hogy mi van Tony-val. Miután megtudtam, hogy megnősült, lezártam magamban ezt az egészet. Nem küzdöttem tovább érte, éltem tovább az életemet.

Szóval a fiúk kint csacsognak, mi meg a konyhában. Nem tudom hogyan keveredek ki. Olyan, mintha csak a lelkem, vagy a lényem lenne kint a teraszon, de magam előtt látom, ahogy Ethan Tony-val beszélget. Mintha ott állnék mellettük.
- Köztetek mi van Bridge-el? - kérdezi Ethan. Nem kertel, lazán, szemtelenül belecsap a közepébe. Tony csak néz rá, mint akit rajta kaptak valamin. Nem érti a kérdést.
- Mi lenne? Semmi.
- Na ne hantázz nekem Tony.
- Tényleg nincs semmi.
- Tényleg?
- Tényleg. Még csak nem is beszélünk.
- Érdekes.
- Miért?
- Hát mert... neked nem mondta el senki?
- Nem, nem mondta el neki senki. - szól bele a beszélgetésbe David - Bridge a lelkünkre kötötte, hogy nem mondhatjuk meg neki.
- Mit nem mondhattatok el nekem? - Tony kissé idegesen néz hol David-re, hol Ethan-re. - Nyögjétek már ki.
- Bridge az ikerlángod. - feleli Ethan kisvártatva.
Látom Tony arcát, ahogy megrökönyödve néz Ethan-re. Mint akinek pont most mondták meg, hogy megnyerte az lottó nyereményt. Nem hisz a fülének, de abban a pillanatban leesik neki minden.
- Te tényleg nem tudtad. - Ethan nem ereszti a témát. Úgy tűnik eltökélte, hogy felhomályosítja Tony-t.
- Nem. Bridge említette egyszer, hogy volt valami utaztatáson, ahol megtudta, hogy van egy ikerlángja és hogy ismeri, de azt nem mondta meg, hogy ki az. Miért nem mondta?
Tony mintha magának tette volna fel ezt a kérdést. Lehorgasztott fejjel forgatja a cigarettáját a kezében.
- Persze, hogy nem mondta, mert nem mondhatta meg. Neked kell rájönnöd, vagy valaki rávezet. Mint most én. - mondja vigyorogva Ethan - Nem voltál úgy vele, hogy amikor belenéztél a szemébe csak azt érezted, hogy hazaértél? Vagy amikor megláttál egy képet róla nem dobbant meg a szíved, aztán majd~ kiugrott a helyéről? nem érezted, hogy olyan, mintha mindig ott lenne melletted? Nem érezted mikor vele voltál, hogy vele aztán mindent el tudnál képzelni és szeretnéd is?
- De. Pont ez volt.
- Akkor meg minek szakítottál vele?
- Nem tudom. Így alakult.
- Most is pont ugyanez van köztetek.
- Ezt hogy érted?
- Ugyanaz az energia feszül köztetek. Érzem. Odáig vagy a csajért. Megveszel érte még most is. Érzem, mióta megérkeztünk. Megvesztek egymásért. Te vágysz rá, ő vágyik rád, de egyikőtök sem csinál semmit. Két hülye.
- Mindegy már. - válaszolja Tony lemondón. Mint aki tudja, hogy már esélye sincsen.
- Ja, értem. - Ethan levonta a következtetést magában: Tony hülye volt. Most is hülye. - Nem bántad meg, hogy dobtad?
- De. Már régen. Ő volt az igazi.
- Akkor meg minek ülsz itt cigizve, ahelyett, hogy odamennél hozzá?
- Minek menjek? Régen volt. Nem foglalkozik velem. Nem láttad az előbb? Mintha itt sem lennék. Észre sem veszi, hogy itt vagyok.
- Észre veszi, hidd el. Csak nem mutatja, hiszen te megnősültél.
- Ja megnősültem...
Itt véget ér a beszélgetés, illetve a lelkem, vagy lényem vissza kerül a testembe, és újra bent vagyok a konyhában, ahol Kate-el főzőcskézünk és beszélgetünk.

A következő kép az, hogy kora délután van. Grétivel a délutáni alvás előtt hintázunk egy kicsit. Anya megengedte. Nem figyelek a ház felé, pedig Tony a teraszon ül az árnyékba. Észre sem vettem, ahogy Gretivel kiszaladtunk a házból. Most ott támasztja a terasz oszlopát, ahogy cigarettázik. Csak az átható pillantását érzem meg a hátamon, ahogy figyel. Greti megunja a hintát, inkább beszalad a házba az anyjához. Utána indulok, Tony meg elnyomja a cigit és elindul felém...

... és ahogy eleje nincs a történetnek, vége sincs. Itt egyszűren elszakadt a film.